скачать книгу бесплатно
Simon!
Simon
Tán kétségeskedel?
Negyvenhat esztendősnél nem vagyok
Több.
Mikhál
Oh Simon, nem hal ki a bojóthi
Gróf-faj! spanyol hazánkba vissza kell
Mennünk – csak ott kell a bojóthi fajnak
Zöldelni —
Simon
Vagy Magyarországban. Magam
Is gondolám már s elvégeztem azt,
Hogy minden országból Bojóthra vinném;
De itt nem aljasúl el a spanyol —
Elég ha mindmegannyi jó magyar
Háznépnek ők lehetnek törzsöki.
Mikhál
Ők?
Simon
Hét fiú.
Mikhál (elszomorodva leül).
De már ez csúnya tréfa.
Simon
Hallgass meg engem: tegnap estve a
Vadászaton egy őzet kergeték,
És – egy banyát találtam. Ő alig
Látott meg engemet, s leroskadott
Térdére és tudtomra adta, hogy
Feleségem immár megszült. Szinte el —
Indultam; amidőn hatot felém nyujt.
“Óh, légy kegyelmes (úgymond) asszonyodhoz
Ő egykor egy szegény koldús személyt
Elkergetett magától s becstelennek
Nevezte, mert kettős szülöttje volt:
Hogy most az istenség adott hetet
Neki, nyomban emlékébe jött az, amit
Mondott. Megindulván azon, nehogy
Feslettnek ítéltessen, egy fiat
Megtart magánál – a többit, hogy öljem
Meg, azt parancsolá” —
Mikhál
Tigris-anya!
Simon
Megesketém és titkon általa
Neveltetem mindnyáját.
Mikhál
Hát az anyjok?
Simon
Mindég keservesen zokog, midőn
Az egyet a kezébe vészi és
Nem tudja azt, hogy én tudom, miért sír?
Mikhál
Aztán mi lesz?
Simon
Mikor majd nagyra nőnek,
Akkor fogom mutatni csak, hogy ő
Haljon meg akkor – de örömébe haljon.
Minő öröm lesz ez? Már elhagyom
Endrének udvarát, s velek leszek. —
Mikhál, miért sírsz oly keservesen?
Mikhál
Nem hal ki a bojóthi nemzetem!
Simon
Nem. Nem. De hát ne sírj!
Mikhál (poharat kap).
Öröm miatt. —
Ott cimbalom, síp, hárfa zengenek:
Ott azt hiszik, hogy ők örvendenek —
Nem, nem csak egy az, aki itten örvend,
Mikhál az, a bojóthi. (Iszik.)
Simon
Nézd, ezek nem.
Vendégek jönnek vegyest békételenekkel, kik komoran,
minden valakire való ügyelés nélkül leüldögélnek, isznak.
Simon (Mikhál mellé ülvén, poharat tölt).
Nézd, mintha orra vére folyna, úgy
Kullog be némelyik. Manó vigye
Vígságtokat, hol a szabad magyar
Érzés az itt erőltetett feszesség
Láncába kénytelen harapni.
Egy udvornik (rossz kedvvel nyújtja poharát egynek az összeütésre).
No! —
MÁSODIK JELENET
Petur (belép, vadon körülnéz, Simon mellett egy székre veti magát).
Igy? – Ördög és pokol! Bizony majom
Mind egyről egyig. – Oh te szép nevű
Magyar – Magyar? – Hej, félre oktalan
Aggodalom! mit használ itten a fog —
Csikorgatás?
(Főbe üti magát.)
Bolondos agyvelő!
(Dörmög.)
Szabad kivánna lenni mindenik,
És torkukon kegyes nagyasszonyuk
Sült-főttje oly mohón rohan le, hogy
Majd szinte megfulladnak. Lévnyalóvá
Lettél dicső Árpád gyümölcse te?
Simon
Bán, hát mi lelt?
