скачать книгу бесплатно
Útálat a szerelme – és ha nem: mint
Bánk hitvesétől, meglesz a kosár.
Ottó
Akkor Melindáról lemondok és
Színlett feláldozásom annyival
Jobban kötöz szivéhez. Oh bizony
Egy asszony álma vajmi gyenge a szép
Hívségről, és – Melinda is csak asszony.
Biberach
De Bánk – az áldozat-kipótoló —?
Ottó
Ej, őtet a nagyúri hívatal —
Biberach
El fogja úgy-é majd vakítani?
Oh jó uram, csalatkozol, szerelmes
Bánk bán szemének íly titok nehéz.
Ottó
És még ma kell, hogy ő enyém legyen!
Szerelmet érzek én, s csak az meríthet
Vég nélkül édes Elysiumba, hol
Önnön szerelmünk önkirálynénk,
Szép életünk világa, valódi jó,
Forrása annak, a mi nagy, koporsó
Üregében élet, és kivánt jövendőnk
Egyetlen egy kezesse – az, de az! —
Biberach
Kárával a szegény hitesnek? Oh
Te elragadtató szerelem te! a —
Mely Éva csábítója volt, ugyan
Ilyen szerelmet érezett az a
Kigyócska. Prósit a fölöstököm!
Ottó
Embertelen! Most oktatásra nincs
Szükségem.
Biberach
Ej, hercegem, hiszen, – no – jó
Ottó
Távozz előlem —
Biberach
Imhol a királyné – —
Gertrudis (belép).
Ottó, no jőjj! látod, leereszkedek
S magam jövök hozzád: de mondhatom
Neked, hogy ez ma udvaromban az
Ily esztelenkedések közt utolsó
Fog lenni; mert azért, hogy a király
Után való bánatjaimat kiverjem
Fejemből, avagy téged hercegem
Örvendezőbbé tégyelek – soha
Jobbágyaim kedvéért nem áldozom fel! —
Te holnap útazol! —
Ottó (dörmögve)
Csak célomat
Érjem – ha a pokolba is – megyek.
(El, Gertruddal.)
Biberach
Ej, ej, kegyelmes úr, vigyázz, vigyázz; mert
Egy ily keszeg, sovány fiút az izmos
Bánk bán – bajúsza egy végére tűz.
(Utánok ballag.)
ELSŐ SZAKASZ
A mulatópalotának vendégszobája. Több asztalokon kész italok.
Gyertyák égnek. Gyakor jön be néhány vendég, iszik, s ismét megy.
Kívül táncmuzsika, mely hellyel-hellyel megszűnik.
Mikhál egy asztalkánál szundikál.
ELSŐ JELENET
Simon (belép).
Hm; hátha mégis úgy lehetne? Furcsa!
(Meglátván Mikhált.)
Ej, lássa bár az ember, e bizony
Alszik megént! – No bátyám! ébredezz!
Ki s be járnak emberek s reád mosolyogva
Nézgélnek (Mellé ül.)
Mikhál (felveti szemeit, s kezét nyújtja Simonnak).
Ősz hajam vagyon Simon,
Jó lelkiesméretem: azért biz én
Nem gondolok velek.
Simon
De mégis, én —
Velem csak fogsz ürítni egy pohárt?
No – a bojóthi Mortundorfok! (Pohárt emel.)
Mikhál (eszmélkedve, kezét mellére nyomja s sóhajt).
Ah!
Hazám! szerette jó hazám, Bojóth!
De vége! Már nekik is – jó éjtszakát!
(Felkapván az ezüstpohárt.)
No, éljetek fenn ott, bojóthiak!
Ott, ott van élet; itt csak éjtszaka. (Iszik.)
Simon
De hátha mégis úgy lehetne itt is?
Mikhál
Olyan csodálatos hangon felelsz.
Simon, reménylesz? – ej, jó éjtszakát!
Simon
Nem gyötrelek, Mikhálom, hát vele.
Még gyóntatómnak is csak esküvés
Alatt nyilatkozhatnám ki; de
Neked – neked Mikhál, nem: én atya
Vagyok.
Mikhál (feláll).
