скачать книгу бесплатно
Tűrtesd magad —
Gertrudis
Ki vagy te? és ki én?
Az én anyám, s hazám Meránia
Szült téged? a nagy Berchtold vére így
Fajúlt el?
Ottó
Egyszer minden útakat
Számomra készíted – azután pedig meg —
Gyalázol!
Gertrudis
A célod nem; de a módjaid
Útálhatom. Magam készítek útat,
Mivel beteg testvérem megvidámítása
Volt késztetőm; nem tiltottam soha
Tőled szerelmet! Vidámság, öröm,
Minden csak a szolgálatodra volt;
S most fajtalan véred tilalmas úton
Melinda bírására csörgedez.
Itt áll ím a gyűlöltetett; s az a
Szép győzedelmes, kit meg kellett volna győzni,
Amott meg – útálván ezt, engem is
Kerűl.
Ottó
De hallgass meg!
Gertrudis
Meráni herceg —
Egy férfiú nem tud kifogni egy
Asszonyszemélyen; s egy Gertrudis – egy
Asszony tud országok felett megállni.
Ottó
Na jó! tehát lemondok róla.
Gertrudis
Le —
Mondasz? s te tudhatnád azt tenni? úgy
Lelkemre mondom hát nem is szeretted.
Ottó
Szerettem, esküszöm: de most eszem
Szólt fel.
Gertrudis
Hazudsz! – Az a tűz, melyet a
Természet alkotott az asszonyok
Szemébe, oly sebesen elragad,
Hogy azt csak egy nyájas szó is dühös
Lángokra gerjeszti s az erőtlen ész
Elhallgat: ekkor már az észbe bízni
Csak annyi, mint egy nagy tüzet csupán
Buzgó imádság által oltani.
Ottó
De könnyeit tekintvén —
Gertrudis (elkomorodik).
Sír is!
(Keserűen elmosolyodik.)
És
Te róla mégis le akarsz mondani?
Nem ösmered tehát az asszonyi
Szív gyengeségeit? sem a hanyatló
Virtusnak e fogásait? – Hiszen
Könnyezni kell, hogy áldozatja színlett
Becsét nagyítsa és a könny az a
Gyöngy, mellyel a halálos ágyba’ fekvő
Szép virtus ékesíttetik! Ki ekkor
Is még lemond, az oktalan – bolond.
Ottó (unatkozva).
Néném, tehát mi lesz kedved szerént?
Majd bíborunk bemocskolása, majd
Megvettetett szerelmem által a
Rád háromolható szégyen gyötör.
Gertrudis
Tudd meg, kicsinylelkű, hogy e dolog,
Ha Melinda érdemét temette volna
El, úgy kikergettetni kész lehetnék
Országaimból – és mégis, ha azt
Megérni kellene, hogy reám mutatva
Susogni hallanám: ni itt megyen
Gertrúd, az öccse kinek kontár vala
Melinda elszédítésében – Ottó!
Ottó
De Istenem! tehát szólj, mit tegyek?
Gertrudis
Te engemet megláncolál, s magadnak
Egy gödröt ástál, mostan mégis én —
Én húzzalak ki abból?
Ottó
Csak te, oh
Gertrudis! add tanácsodat nekem.
Hogyan lehessen enyim Melinda szíve?
Gertrudis (elsárgulva visszarezzen).
Hallatlan (Járkál; végre kikiált.)
Asszonyok! – — Megyek.
Ottó
Kegyes
Néném! (ölelni akarja Gertrudist).
Gertrudis (visszalöki).
Hah! Vessz el itt arany kalitkád
Ürében, árva bíboros teremtmény —
Mit gondolok veled! (Elsiet, az asszonyok követik.)
Ottó
Hah!
(A bosszúság és a szégyen közt habozván, végre kikiált.)
