скачать книгу бесплатно
Olyan nagyon szeretni, mint soha
Még nem szerethetett egy szív is! Oh
Mért kell nekem csak nyögni ott,
Hol minden érző szív megrészegedne
Örömébe’! – Mért hogy reményem, szerencsém
Vígságait haladja és szerelmem
Oly vágyakat nevelni kénytelen,
Melyek talán elmémtől fosztanak meg —!
(hevesen)
Lennél csak egyszer enyim Melinda, úgy
Az álmot útálnám, mivel szemed
Szememtől elvenné – a szelet, mert elragadná
Tőlem lehelleted’ – s a napvilágot,
Mert képedet csókolná tőlem el.
Eszelős szerelmem egy egészen új
Világot álmod őrültségiben,
Melynek csak Ottó a lakossa és —
Melinda. (Letérdel.)
Melinda (megretten).
Térdepelsz?!
Ottó
Előtted, akit
Imádok. Oh engedd meg gyermeki —
Báb-módra minden gondolatjaim’
Enyészni, és csak a Melinda édes
Nevével agyvelőm betölteni.
Melinda
S ő térdepel! – Bánk, Bánk emlékezek
Szavadra —
Ottó (felemelkedik).
Bánknak a szavára?
Melinda
Arra.
Midőn kezem’ megkérte, nem rogyott
Ő térdre —! szép se’ volt igen; de egy
Alphonsus, egy Caesar állott előttem.
“Szabad tekéntet, szabad szív, szabad
Szó, kézbe kéz és szembe szem, – minálunk
Igy szokta a szerelmes: aki itt
Letérdel, az vagy imádkozik, vagy ámít.”
Ő mondta ezt, ámító! és bizony
Bánk nem hazud: s ezért megvet Melinda.
(Egész bosszúval el akar sietni; de szemközt jön Gertrudis.)
TIZENEGYEDIK JELENET
Gertrudis az udvari asszonyokkal megjelen, s hol a bosszús Melindát,
hol a magát feltalálni nem tudó Ottót nézvén, egy ideig megáll
hátulról; végre szúrósan felszólal.
Gertrudis
Hogy sokszor oly hivatlan érkezik
Az ember! és – (indulattal) mi volt ez itt
Melinda?
Melinda (keserűn).
Édes – mulatság —!
Gertrudis
Nem reményleném!
Melinda
Mindent lehet. Köszönöm, nagyasszonyom,
Hogy oly kegyes valál s átláttad azt,
Hogy a bojóthi Melindának nem illik
Falun magányban lakni, mert nagyúrné,
S alkalmatosságot szerzél nekem
Ezzel (Ottóra mutat) sok édes múlatságra is —
Oh, mert hiszen Melinda együgyű!
(Szinte illetlenül elsiet.)
Gertrudis (ajkát harapva néz utána).
A kis majom harap (szünet). Negyed napig
Előmbe nem bocsájtatik.
(Járkál, végre az udvariakhoz szól.)
Magam
Fogok maradni. – (Azok elmennek.)
TIZENKETTEDIK JELENET
Gertrudis
Ottó! hát mi volt ez?
Ottó
Kedves királyi néném!
Gertrudis
Félre azzal!
Ottó
Ő – ő —
Gertrudis
Mi ő? mi ingerelte oly
Nagyon fel őtet?
Ottó
Szívem.
Gertrudis
Szíved?
Ottó
Az.
Gertrudis
Ottó!
Ottó
Mi lelt?
Gertrudis
Azt kérded, biborunk
Bemocskolója?
Ottó
Istenemre —!
Gertrudis
Mit?
Ottó
